Sajnos még a mai napig is kevesen tudják eldönteni, hogy valóban szükség van a pszichiáter segítségére, vagy a pszichiáter egyáltalán nem is kell az embernek. Valljuk be őszintén, hogy leginkább az idősebb emberek gondolják így, de a fiatalok között is találhatunk olyanokat, akik szerint a pszichiáter teljesen felesleges.
Az tény, hogy a világunk felgyorsult. Hogy ez jó nekünk, vagy sem, azt nem könnyű eldönteni, de azt, hogy a pszichiáter fontos-e, nagyon könnyen megtudhatjuk. Nem kell ehhez más, csak egy kis őszinte gondolkodás, melynek azért kell őszintének lennie, mert sajnos sokszor még saját magunkkal sem vagyunk azok. A legújabb felmérések szerint már az óvodás gyermekeknél is kimutathatóak bizonyos szorongási problémák, melyek kétségkívül az imént említett felgyorsult világ hatására keletkeztek. A pszichiáterek szerint az állandó teljesítéskényszer játszik ebben nagy szerepet, így míg egy évtizede az óvodás gyermekek körülbelül tíz-tizenöt százaléka mutatott szorongási tüneteket, addig napjainkra ez a szám már a kétszeresére duzzadt. Láthatjuk tehát, hogy a pszichiáteri vélemény beigazolódni látszik és ez a jelenség egyre negatívabb hatásokat fog kifejteni, még az óvodás gyerekek körében is. Sok pszichiáter nap mint nap azon gondolkodik, hogy hogyan is lehetne ezt a roncsoló hatást csökkenteni, vagy teljesen megszüntetni, de tökéletes megoldás még a mai napig sem született. Egy németországi városban, néhány pszichiáter és pszichológus, azt találta ki, hogy a gondterhelt gyermekeket nedves füvön sétáltatják és ott játszanak velük, remélve azt, hogy a szorongásuk csillapodni fog majd. Igazuk is volt, de sajnos csak részben, mert a teszt után a gyermekeknek csak egy csekély százaléka szabadult meg a szorongásoktól és tudott a későbbiekben önfeledten játszani. Történt még számos hasonló kísérlet, de egy sem látszott eléggé hatásosnak. Hogy mi a hatásos azt nem tudni, de az biztos, hogy a hibát nem a gyerekekben kell keresni, hanem a szüleikben és az őket körülvevő környezetben.
