A cider erjesztett almából készült, enyhén vagy közepesen szénsavas ital, ami a világ számos országában népszerű, a frissítő jellege miatt. Bár sokan gyümölcsös sörként kezelik, valójában sokkal közelebb áll a borok világához, mivel az alapja almából préselt must, amit aztán alkohollá erjesztenek. A cider kifejezetten finom és mindössze 4-7 %-os alkoholtartalommal rendelkezik, így a nyári meleg napokon is bátran fogyasztható, nem kell tartani a túlzott bódultságtól.
Az ital lehet édes, félszáraz vagy száraz, függően attól, hogy mennyi cukormaradék marad az erjesztés után. Ezen kívül, a szénsavasság alapján is meg lehet különböztetni az eltérő variációkat. Néhány pezsgőhatású, egyes verziók pedig habzás nélküliek. Lényegében két fő stílus létezik, ami a hagyományos és az ipari.
A hagyományos nedűk gyakran szűretlenek, természetes erjesztésűek és palackban érleltek. Ezek az italok komplexebbek, néha enyhén savanykásak vagy földes jegyeket hordoznak. Ezzel szemben, a modern, ipari variánsok pasztörizáltak, szűrtek és édesítettek is, így könnyebben ihatóak. Különböző gyümölcsökkel, citrusokkal való kombinálása is egyre népszerűbb. Az ízesített, aromásabb típusok inkább a fiatalabb fogyasztók körében kedveltek.
A cider fogyasztása
Igazán sokoldalú ital, ami szinte bármilyen alkalomhoz remekül illik, legyen szó nyári piknikről, vacsoráról vagy esti beszélgetésről a barátokkal. A cider a szénsavassága, a gyümölcsössége és a mérsékelt alkoholtartalma miatt, tökéletes választás azoknak is, akik nem kedvelik a sört vagy a bort, de mégis valami különlegességre vágynak.
Az ideális fogyasztási hőmérséklet általában 6-8 C fok körül van, tehát lehűtve ajánlott felszolgálni. A szénsavas típusokat gyakran magas pohárban kínálják, míg a nem habzó verziókat kóstolópohárból érdemes megízlelni, főleg ha tradicionális nedűről van szó. A cider ízvilága és illata megérdemli, hogy ne jéghidegen, hanem enyhén hűtve bontakozzon ki. A gasztronómiában is egyre népszerűbbnek számít. A száraz típus jól illik fehér húsokhoz, sajtokhoz, míg az édesebb tökéletes desszertekhez, almás pitéhez vagy fűszeres ázsiai ételek mellé.
A szénsavas a pezsgő alternatívája lehet könnyű előételekhez vagy ünnepi alkalmak esetén. A cider sokoldalúsága abban is megmutatkozik, hogy könnyen beilleszthető különféle életstílusokba. Lehet belőle grill- vagy piknikital, de ünnepek alkalmával is az asztalra kerülhet. A megítélése sokat változott. Míg korábban inkább könnyű, fiatalos italként kezelték, ma már a komolyabb, prémiumkategóriás változatok elismerést aratnak.
A kézműves sör sokkal több, mint egy ital
Az elmúlt évtized egyik legdinamikusabban növekvő italtrendje lett, ami már jóval többet jelent, mint alternatív sörválasztás. A kézműves sör lényege a minőségorientált gyártás, aminek középpontjában az íz, az egyediség és a hagyományok ötvözése áll. Ezzel szemben, a nagyüzemi változatok általában hasonló ízűek, standard eljárással készülnek és inkább a mennyiségre koncentrálnak.
A főzdék kisebb tételben dolgoznak, gyakran helyi alapanyagokkal és saját receptúrákkal. Az ilyen típusú italok nem tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat vagy stabilizátorokat, sok esetben szűretlenek, pasztörizálatlanok, éppen ezért frissebb karakterűek. Az előállításával foglalkozó mesterek bátran kísérleteznek különleges komlófajtákkal, malátákkal, élesztőkkel, gyümölcsökkel és fűszerekkel, sőt, néha hordóérleléssel is, hogy egyedi ízvilágokat hozzanak létre.
A stílusválaszték rendkívül gazdag. A világos ale típusoktól kezdve, a barna és fekete variációkon át, egészen a különleges savanyított verziókig, szinte végtelen a felhozatal. Az egyik legismertebb kézműves sör a IPA, ami erőteljesen komlózott, gyakran citrusos, gyantás vagy trópusi gyümölcsös jegyeket hordoz. Ha valaki kedveli a kivételes italokat, akkor mindenképpen érdemes kipróbálnia valamelyik variációt.
A kézműves sör igazi mestermű
Nemcsak egy ital, hanem kultúra, ami köré óriási közönség és életérzés szerződött. A fogyasztás módja és helyszíne sokkal tudatosabb, valamint élményszerűbb, mint a nagyüzemi változatoknál megszokott. A kézműves sör esetében a fogyasztók kóstolgatnak, értékelnek és összehasonlítanak, nem csupán legurítják a torkukon.
Az ízek árnyaltsága, a hab karaktere, az utóíz hossza mind-mind számítanak az élmény során. Egyre több étterem és bisztró kínál efféle italt, ami egyáltalán nem meglepő. Az IPA például remekül illik fűszeres fogásokhoz, míg a belga trappista harmonizál a karakteres sajtkrémekkel. A kézműves sör kapcsolatokat teremt. Sok főzde működik együtt kocsmákkal, ahol közvetlen kapcsolat alakul ki a főzőmesterek és a vendégek között. Ez bizalmat, lojalitást és egyfajta közös identitást von maga után, ami nem jellemző a nagyobb márkák világára.
A mesterek nem gyártók, hanem mesélők is, hiszen minden nedű mögött ott a történet, a szándék és az ember. A főzdék figyelnek a fenntarthatóságra és a helyi gazdák támogatására is. Ez a szemlélet nemcsak a minőségben, de a csomagolásban, a marketingben és az értékesítési stratégiában is megmutatkozik.